Eötvös Loránd élete és munkássága - PowerPoint Presentation

Slide1

Eötvös Loránd élete és munkássága

Életrajz

1848-ban született, apja

Báró Eötvös József író, politikus, anyja

Rosty

Ágnes.

Középiskoláit

magántanulóként, illetve a pesti piaristáknál végezte, 1865-ben érettségizett. Jogi tanulmányokba kezdett, majd átváltott a természettudományokra

.

1867-ben Heidelbergbe utazott, ahol Bunsen, Helmholtz és Kirchhoff tanítványa lett

.

1870-ben summa cum laude doktorált.

1878-ban

Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lett, és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék összevonásával létrehozott Fizikai Intézet igazgatói teendőinek ellátására

.

1883-ban az MTA tagjává,

1889-ben pedig elnökévé választották.

1894

. június 10. és 1895. január 15. között vallás- és közoktatási miniszter volt.

Eötvös-törvény (kapillaritás)

Az

1870-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott

.

A

felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott

ki, az

Eötvös-féle reflexiós módszert.

Elméleti

úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya

közötti

összefüggést, ami az Eötvös-féle törvényként lett

ismeretes.

A

gravitáció felé az 1880-as években fordult az érdeklődése.

A gravitációs tér

térbelltozásának

mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját.

A súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciája

A fizikában a tömeget kétféle módon definiálhatjuk, mint tehetetlen és mint gravitáló (súlyos) tömeget. Az, hogy a testnek tömege

van,abban

nyilvánul meg, hogy mozgási állapotának, sebességének megváltoztatására erő kell, mely arányos a test tömegével: az fejezi ki a

tömeg tehetetlenségét

.

Newton

törvénye szerint

ez

a vonzó erő arányos a tehetetlen tömeggel és független a test anyagi minőségétől. Ezt a jelenséget röviden a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának nevezik.

Ingája

segítségével Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel 1908-ban igazolta, hogy a gravitációs erő milyen pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől.

Ezzel az addigi mérési pontosságot majdnem 3 nagyságrenddel megnövelte. E mérésével elnyerte a göttingeni egyetem

Benecke-díját

.

A

tehetetlen és a súlyos

tömeg

arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve, és mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítménye.

Eötvös felhívta a figyelmet a mozgó testeken fellépő

Coriolis-erő

fontosságára, majd azt kimutatva a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta.

Eötvös-inga (torziós inga)

Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát

használt.

Az

első alak: a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve,

így

a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi

variométer).

A

második alak: a vízszintes

rúd

egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg alá, így a rúd végein levő tömegek különböző

magasságban vannak

, amivel a horizontális gradienseket is meg lehet határozni (horizontális variométer). A horizontális variométer — Eötvös főműve — a tulajdonképpeni Eötvös-inga.

Horizontális variométer, az első Eötvös-inga, 1891 májusában készült el

.

Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek.

Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült.

Az első, nagyobb területre kiterjedő módszertani gravitációs mérést 1901-ben és 1903-ban a befagyott Balaton

jegén végezték

. A sima Balaton-felszín nagyon alkalmas volt a mérések

szempontjából.

1912-ben Hamburgban

rendezett XVII. konferenciáján Eötvös elérkezettnek látta az időt, hogy a gyakorlati alkalmazás elveit megfogalmazza.

Az

első sikeres olajkutatási célú

gyakorlati

méréseket

Egbell

környékén, a Morvamezőn 1915-ben végezték – ezzel vette kezdetét a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere

Eötvös

Loránd torziós ingája

volt

Eötvös-effektus

Az Eötvös-effektus lényege, hogy a föld felszínén kelet és nyugat felé mozgó vonatkoztatási rendszerekben látszólag eltérő gravitációs tér mérhető.

Galilei és Newton

mechanikájának alapján szükségszerű e változás és szemléletesen magyarázható.

A

nehézségi erő tulajdonképpen két erőnek, éspedig a Föld vonzóerejének

és

a Föld forgásából eredő centrifugális erőnek az eredője. Minthogy a Föld tömegeloszlása, valamint forgássebessége állandó, így a Földön nyugvó tárgyak súlya

is

változatlan

.

Miután a Föld nyugatról kelet felé forog, egy a Föld felszínén kelet felé mozgó testre nagyobb centrifugális erő hat, mint egy nyugat felé haladóra.

Következésképpen egy

kelet felé mozgó test súlya csökken, a nyugat felé mozgóé pedig növekszik

.

Eötvös

a jelenség kimutatására egy speciális eszközt is szerkesztett, mely lényegében

egy

érzékeny mérleg, melynek karjaira serpenyők helyett súlyok vannak erősítve. A mérleg forgatható állványon áll, mely egyenletesen forgatható.

A

mérleg forgatásakor

a

nyugat felé mozgó kar nehezebb, a kelet felé mozgó könnyebb lesz és a mérleg ennek megfelelően kibillen egyensúlyi helyzetéből.